Cukorterhelés – miért kell?
Ezentúl egy új “rovattal” szeretném bővíteni az oldalamat, amelyben rendszeresen újabb és újabb információkat osztok majd meg veletek az inzulinrezisztensek életmódjával kapcsolatban.
Hogy miért a mindenki által legjobban szeretett témával kezdem? Miért nem valami kellemesebbel? Pont azért, mert szerintem az egész életmódban ez legrosszabb, ha ezt kibírjuk a többi elem már nem jelent problémát 🙂
A cukorterheléses vizsgálat hallatára szerintem minden IR-es hátán végig fut a hideg. Bevallom őszintén, hogy nekem is sokszor nehezemre esik legyűrni a “jó kis cukor koktélt”.
Ha ennyire borzasztó, akkor mégis miért tesszük ki magunkat neki?
Először az első és talán legfontosabb (sok más egyéb legfontosabb dolgon kívül) egy IR-es életében a rendszeres orvosi kontroll. Mindenki egy olyan orvost válasszon magának, akinek az véleményében 100%-ban megbízik. Ha szerencsés vagy lehet, hogy már elsőre megtalálod ha kevésbé szerencsés tovább kell kutakodnod (én a 3. orvosnál járok, de úgy érzem most találtam meg az “igazit”).
Szóval, ahhoz hogy az orvosunk megfelelő képet kapjon a szénhidrát anyagcserénk megfelelő vagy éppen nem megfelelő működéséről cukor terheléses vizsgálatra küldd minket. Azért szükséges cukorterhelést végezni, mert a 75 g glükóz az mindig azonos terhelést jelent szervezetünk számára, az életmódunktól (diéta, sport, lelki egyensúly, szedett gyógyszerek) függ, hogy éppen milyen jól/rosszul tud megbirkózni vele a testünk. (Van lehetőség ún. “reggelizős” vérvételre, amikor a páciens a szokásos reggelijét fogyasztja el a glükóz oldat helyett, erre azonban csak meghatározott esetekben, az orvos külön kérésére kerülhet sor).
A vizsgálat során alap esetben háromszor vesznek tőlünk vért*:
- először éhgyomorra. Ez után kell meginnunk a 75 g glükózt tartalmazó oldatot (vízben feloldják nekünk a szőlőcukrot, maximum egy fél citromot lehet bele csavarni).
- 60 perccel a glükóz oldalt elfogyasztása után
- 120 perccel a glükóz oldalt elfogyasztása után
*( Ha az orvos indokoltnak tartja, akkor 30 és 90 percnél is vehetnek tőlünk vért).
A vizsgálat során pár kortyot lehet inni, de ne igyunk sokat mert torzíthatja az eredményt. Valamint ne menjünk el nagy bevásárlást tartani :). Nyugodtan várjuk ki ott helyben, amíg letelik a 2 óra. A mozgás ugyanis szintén segít a szervezetnek a a cukor felhasználásában, így befolyásolhatja az eredményt. Hasmenés és esetlegesen hányás esetén (nyugalom velem még sosem fordult elő!) az eredmény nem lesz értékelhető így sajnos meg kell majd ismételni a vizsgálatot.
Az éhgyomri értékek jelentik kiinduló alapot, ehhez viszonyítva állapítja meg az orvos, hogy a szénhidrát anyagcserénk megfelelően működik-e. Fontos! Önmagában a a vércukor értékek nézése nem elegendő, mindig szükséges a hozzátartozó inzulin értéke is. Hiszen egy inzulinrezisztens ember esetében a vércukorszint értékek még megfelelőek, ám ezekhez a megengedett határértékhez képest az inzulin sokszorosa jelentkezhet.
A vizsgálatot leggyakrabban 3 havonta lehet megismételni, ennél gyakrabban túlzott megterhelésnek tennénk ki a szervezetünket, amely szinte biztosan félrevezető eredményhez juttatna minket.
Összefoglalva a 75 g glükóz azonos terhelést jelent a szervezetünk számára így megfelelően összehasonlíthatóak lesznek eredményeink.
A vérvétel során maradjunk nyugodtak ne mászkáljunk, ne igyunk sokat, bízzunk a jó eredményben és a lelet értékelését bízzuk az orvosunkra!
Kitartást mindenkinek aki a közel jövőben cukorterhelésre megy! 🙂
(Kép forrása: attn.com)
